TARTALOM
1. Benito Mussolini (összefoglalva)   
2. Az ifjúság évei
    Mussolini a szocialista   
3. A fasizmus születése 
    Szakítás a szocialistákkal
    Új irányvonal   
4. Hatalomátvétel
    A fasiszta diktatúra
    A totális diktatúra kiépítése  
5. Propaganda
    Gazdaságpolitika
    Külpolitika   
6. Nagyhatalmi célok
    A náci-fasiszta szövetség    
7. ll. világháború   

8. Cikkek, érdekességek, hírek, írások Mussoliniről:

- Mussolini kiutasítása   Forrás: Réti György írásából

- Mussolini elmegyógyintézetbe küldte saját családját   Forrás: Múlt-kor történelmi portál

- Mussolini védeni próbálta a zsidókat   Forrás: Múlt-kor történelmi portál

- A Berlin-Róma tengely létrejötte   Forrás: Múlt-kor történelmi portál

- A Duce fúrta a pápánál Hitlert   Forrás: Múlt-kor történelmi portál

- A fasizmus hordaléka Olaszországban   Forrás: Múlt-kor történelmi portál

- Mussolini emlékirata Hitlerhez (részlet)   Forrás: Nyugat-Európa és az Egyesült Államok 1918-1939. Új- és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény 2/1. kötet. Szerkesztette: Almási János, Girus Károly, Kis Aladár Tankönyvkiadó, Budapest, 1976. 558-561. p.        

- Mussolinin a Skorzeny-bravúr sem segített   Forrás: masodikvh.hu oldal felhasználásával

- Mussolini naplója   Forrás: Múlt-kor történelmi portál, ANNO online Történelmi Magazin, masodikvh.hu   

- Mussolini végnapjai   Forrás: Max Gallo könyve

- Churchill a Comoi tónál   Forrás: Múlt-kor történelmi portál

- A fegyver, mellyel kivégezték Mussolinit   Forrás: Múlt-kor történelmi portál

Elküldöm ezt a lapot a barátomnak!

Fontos Most ne kattints ide!

Apja, Alessandro Mussolini kovácsmester, anyja, Rosa Maltoni tanítónő volt. Öccsével, Arnaldoval, és hugával Edvigével a konyhában laktak. Szegénységben éltek. Benito Mussolini későn kezdett beszélni, sokat csavargott és randalírozott. Nehezen, de megszerezte a tanítói diplomát. Állását nőügyei miatt veszítette el. Öccse később a fasiszta kormányzat hivatalos lapjának, az Il Popolo d'Italia (Olaszország népe) szerkesztője lett.

Mussolini a szocialista

Mussolini apja elkötelezett szocialista volt. Benito már 17 évesen anarchistának tartotta magát és részt vett a helyi munkások szervezkedésében. 1902-ben Svájcba ment, ahol csatlakozott a marxistákhoz. Angelika Balabanova orosz emigráns segítette kiművelődését. A legfrissebb szocialista irányzatok közül Pjotr Kropotkin és George Sorel anarchista és szindikalista nézeteivel szimpatizált leginkább. Megtanut franciául, kicsit németül, és több ideológiájába vágó művet olaszra fordított. 1904-re a hazatérés mellett döntött, de erre még várnia kellett. A trónörökös, Umberto születése örömére meghirdetett általános amnesztia alkalmával haza is tért. 1905 - 1906 -ban katonai szolgálatot teljesített. Ekkor távolodott el Marx eredeti elképzeléseitől. A belső megújulás támogatója lett, az internacionalizmusról lemondott. Szolgálati éve leteltével tanítóskodott, de innen is távoznia kellett. 

A fasizmus születése

 
Szakítás a szocialistákkal

1914-ben kitört az I. világháború. A PSI nem támogatta a háborút, de a forradalom kirobbantására sem vállalkozott. Mussolini az intervenció pártjára állt, ezért le kellett mondania tisztségeiről. 1914 novemberben megalapította a Popolo d'Italia (Olaszország népe) c. lapot. A baloldali intervenciós tábor vezéralakja lett. A PSI-ből kizárták. Kapcsolatba lépett a jobboldallal is.
1915-ben feleségül vette Rachelét. Ekkor már két gyermeke volt: Edda és Vittorio. 1915. május 24-én Olaszország belépett a háborúba az Antant oldalán, Mussolini pedig katonai szolgálatra jelentkezett. 1917-ben súlyos sérüléssel szerelt le. Közben lapja a csőd szélére jutott. Végleg szakított a szocialistákkal. Az oroszországi forradalmat elutasította.
Erőteljes hadviselést követelt.

Új irányvonal

Mussolini programja 1918 végére körvonalazódott; céljai:

 - nemzeti egység
 - igazságosabb elosztáson alapuló nemzeti "szocializmus"
 - produktivitás
 - dinamikus tőkés fejlődés

A tőkés csoportok Mussolini mögé álltak. A pénzügyi háttér biztosítva volt, és a hatalomátvételt szolgáló "élcsapat" kialakításához is kedvező feltételek adódtak. A háborút követő évek katasztrofális helyzetet hoztak Olaszország számára. A háborút megsínylette a gyenge gazdaság. 1919 -ben elszaporodtak a sztrájkok, földfoglalások, és a párizsi békekonferencián is alig kapott valamit Olaszország, pedig igyekeztek minél több jutalmat kicsikarni. A pártok széthúztak. 1921-ben létrejött az Olasz Kommunista Párt. 1922-ben a PSI -ből kiváltak a reformisták. Mussolini a volt baloldali interventistákkal próbált együttműködni, de igen ellentmondásos politikát folytatott. Például, amikor D'Annunzio önkéntesei 1919 -ben megszállták Fiumét, szóban kiállt mellettük, de cselekvésüket nem segítette. A "fiumei hősök" megsegítésére gyűjtött pénzre rátette a kezét. 1919 -ben megalakult az összefogást szimbolizáló Fascio di Combattimento. A választásokat elbukták, ami ideológiai váltáshoz vezetett. A fasiszták segítségét a milánói városvezetés vette először igénybe. Csapataikkal örömest vettek részt a csetepatékban. 1920 -ban az új program leszámolt a baloldali törekvésekkel. Már nem támogatták a világháború hálátlan győzteseit, a másik tábor oldalára álltak. Mussolini igyekezett javítani a Vatikánnal való viszonyon, jó kapcsolatokat ápolt az egyházzal. A fasciók helyi vezetőinek kezében  jelentős hatalom összpontosult. Intézkedéseikhez nem sok köze volt Mussolininek. A parasztokat megfélemlítő akciók elnyerték a birtokosok támogatását. A pártvezér a tőkések felé is nyitni akart.

                            A fasiszta diktatúra

A totális diktatúra kiépítése

Mussolini azzal rakta le a pártállam alapjait, hogy létrehozta a Fasiszta Nagytanácsot. 1923 -ban új választójogi törvényt fogadtatott el, amely abszolút többséget biztosított a legtöbb szavazatot elnyerő párt számára. Az 1924-es választásokon példátlan csalásokkal harcolták ki a Fasiszta Párt győzelmét. A látszat kedvéért koalíciós kormányt alakítottak. A miniszterelnök pozíciója megingott. Közel volt a helyzet a polgárháború kitöréséhez. Viktor Emánuel király Mussolini kezébe adta a helyzet kulcsát, aki 1925. január 3-án feloszlatta a parlamentet, és megkezdte a fasiszta diktatúra kiépítését. 4 sikertelen merényletkísérletet követtek el a miniszterelnök ellen. 1926-ra Mussolini rendeleti úton kormányzott, és csak a királynak felelt. Az országgyűlésnek már nem volt jelentősége, 1928-ban feloszlatta magát. Mussolini lett a Mindenható Nemzeti Fasiszta Párt feje, előfordult, hogy egyszerre 7 minisztériumot vezetett. Irányította az ellenzékieket terrorizáló "feketeingeseket". A teljes irányítást a titkosrendőrség - OVRA - megalakításával biztosította a maga számára. Mussolinit mégis több erő is korlátozta:

 - a király, mint intézmény (elvileg bármikor leválthatta)
 - a hadsereg nem került fasiszta irányítás alá
 - az egyházi szervezetek függetlenek voltak

Propaganda

Mussolini kiépítette magáról a gondoskodó, tévedhetetlen, népe javán fáradhatalanul munkálkodó Duce (Vezér) képét. Egyszemélyi diktatúrát épített ki, és ebben nem akadt ellenzékre. Újságírói munkássága igen hasznosnak bizonyult ebben. A fasizmust a XX. század legjelentősebb ideológiájának állította be a sajtó, a rádió, a filmek segítségével. Az oktatást szigorúan ellenőrizték. Rengeteg pénzt öltek látványos közmunkákba, és nemzetközi presztizst hozó eredményekbe.

Gazdaságpolitika

Mussolini a nagytőkével kénytelen volt kompromisszumot kötni. A mezőgazdaság fejlesztését tűzték ki célul. Növelni akarták a népszaporulatot az olasz nemzet megerősítése, megfiatalítása miatt. Önellátóvá akartak válni a gabonatermelés terén. Talajjavító program indult. Az iparfejlesztés háttérbe szorult, és a mezőgazdaság más területeit is elhanyagolták. A nagy gazdasági világválság is éreztette hatását. 1932-ben a Duce döntést hozott: az erős állami irányítás alatt álló magángazdaságok kialakítását célozta meg. Mussolini a korporációk élére hatalmas apparátust nevezett ki, amely vízfejként gátolta a gazdasági fejlődést. A belső fejlődés megrekedése vezetett ahhoz, hogy a Duce változtatott külpolitikáján.

Külpolitika

A fasiszta rendszer belső megszilárdításához békés külpolitikára volt szükség. Ebben nagy segítséget jelentett Dino Grandi személye, aki sokáig a külügyeket irányította. A deklarált célokkal ellentétben Franciaországot támogatta. 1925-ben Olaszországot kérték fel a locarnoi szerződésben foglaltak garantálójának. Mussolini kelet felé más külpolitikát folytatott. 1923 -ban elrendelte Korfu megszállását, Albániát pedig erőteljes olasz befolyás alá vonta.  Az Osztrák - Magyar - Monarchiával jó viszonyt ápoltak. a Szerb - Horvát - Szlovén Királysággal szemben az olasz nacionalistáknak területi követeléseik voltak. A 20-as évek az együttműködés keresésével teltek. 1924-ben az olaszok megkapták Fiumét. 1926-ra a Duce megkezdte Jugoszlávia körbekerítését és támogatta a horvát terrorszervezetet, az Usztasát.

Mussolini emlékirata Hitlerhez
1939. május 30.

[Nyugat-Európa és az Egyesült Államok 1918-1939. Új- és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény 2/1. kötet. Szerkesztette: Almási János, Girus Károly, Kis Aladár. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976. 558-561. p.] (Részlet)

II.
A Csehországban és Albániában elért stratégiai állásokkal a tengelyhatalmak rendelkeznek a siker alapvető tényezőivel.

a) hogy katonailag megszervezze Líbiát és Albániát, pacifikálja Etiópiát, az utóbbi vidékről egy félmilliós hadsereget kell megteremtenie;

Mussolinin a Skorzeny-bravúr sem segített

Több mint hatvan évvel ezelőtt írta be nevét a háborús kommandóakciók kalandtörténetébe Otto Skorzeny német SS-tiszt, aki 1943. szeptember 12-én kiszabadította fogságából, illetve egy ejtőernyős vállalkozással elrabolta Hitler számára az otthon kegyvesztett fasiszta diktátort, Benito Mussolinit.

Hitler Skorzenyt bízta meg a kiszabadítási akcióval

Mussolini letartóztatása után az új kormányfő az olasz monarchisták és felső katonai vezetők képviselője, Pietro Badoglio marsall lett, aki már korábban szakított Mussolinivel és közreműködött megbuktatásában,  - és aki 1943. szeptember 3 -án titokban fegyverszünetet kötött a nyugati hatalmakkal. Az olasz királyi udvar és a kormány 1943. szeptember 9-én Rómából a már az  angolok kezén levő  Brindisibe ment,  ahonnan azután október 13 -án hadat  üzent Németországnak.

Miközben az angolszász szövetségesek partra szálltak Dél -Olaszországban, a német csapatok az Alpoktól Nápolyig megszállták a félszigetet és lefegyverezték az olasz csapatokat. Felderítették, hogy Mussolinit csupán egy kisebb olasz csendőregység őrzi. Hitler Skorzenyt bízta meg a kiszabadítási akcióval, aki egy SS ejtőernyős különítmény élén vitorlázó gépeken leszállt a Gran Sassón, az olasz csendőrök egy részét megfutamította, másik részét eltanácsolta a fegyverhasználattól. Mussolini percek alatt szabad lett, előbb repülőgépen Rómába vitték, majd Hitler főhadiszállására.

A Führer hosszas rábeszélésére vállalta a fasiszta párt újbóli megalakítását és egy új "Fasiszta Szociális Köztársaság" kikiáltását. Rómába már nem tért vissza, a Garda-tó partjáról, egy SS-testőrgárda által őrzött főhadiszállásról irányította a "Salói Köztársaságot".

A helyi fasiszták nyomásának engedve jóváhagyta az ellene fordult számos volt vezető - köztük veje, Galeazzo Ciano gróf volt olasz külügyminiszter - kivégzését, valamint olaszországi zsidók letartóztatását, vagyonának elkobzását, végül deportálásukat. A sorozatos katonai és politikai kudarcok következtében azonban elvesztette támogatóit és amikor megpróbált Svájcba menekülni, a partizánok 1945. április 28-án elfogták és az Észak-olaszországi Nemzeti Felszabadítási Bizottság utasítására szeretőjével, Clara Petaccival együtt kivégezték, majd holttestüket lábuknál fogva egy milánói téren felakasztották.

„Íme Mussolini naplója!”

A volt diktátor naplóját Marcello Dell’Utri olasz képviselő kapta egy néhai olasz ellenálló fiától, aki egykoron részt vett a bukott diktátor elfogásában. A bejelentés alapján valószínűsíthető, hogy a naplójegyzetek a duce őrizetbe vételekor kerültek az partizánok kezébe. A feljegyzések Mussolini életének 1935-1939 közti időszakát követik nyomon.

                                                                                                                        ANNO Online Történelmi Magazin
Mussolini naplója

Mussolini legutolsó feljegyzései mindössze néhány órával az előtt kerültek naplójába, hogy kivégezték volna a partizánok. A napló létezéséről tudtak a történészek, de annak hollétével senki sem volt tisztában. Most egy szerencsés véletlen folytán, egy milánói szekrény aljából került elő lomtalanítás közben. A bútor egy egykori partizáné, Carlo Capece tulajdona volt, aki - ki tudja, milyen megfontolásból - eltette és megőrizte a diktátor naplóját. Az ellenálló már évekkel korábban meghalt, özvegye, Silvia Codognotto viszont csak most hunyt el, s az örökösök a lakás lomtalanítása közben bukkantak a háború idejéből származó iratokra.

Mussolini ebben a naplójában elsősorban elfogása körülményeit írja le: "...az 52. Garibaldi
Brigád elfogott ma, április 27-én, pénteken a Dongo téren. Normálisan bántak velem akkor is, és most is. Mussolini"

Írásszakértők is megvizsgálták a feljegyzést, és egyértelműen megállapították, hogy az írás Mussolinié - bár, feltehetően az idegeskedés és a feszült légkör miatt az írás inkább amolyan "macskakaparásra" hasonlít.

Mussolini nem akart háborúzni

Az egykori olasz diktátor egyáltalán nem örült a második világháborúnak, és nagyon vonakodott a részvétel minden formájától - derül ki Mussolini hosszú rejtőzés után előkerült állítólagos naplóiból.

A múlt héten ünnepélyes sajtótájékoztatón jelentették be, hogy egy svájci ügyvéd birtokában vannak Mussolini elveszettnek hitt naplói. A rendezvényen az egykori diktátor unokája, a szélsőséges nacionalista képviselő Alessandra Mussolini vette védelmébe nagyapját, mondván a naplók segítségével  egy teljesen új kép rajzolódik ki Mussoliniről, aki mindvégig vonakodott a háborús szerepléstől, és nem örült Hitler lépéseinek. "Ezek nagyon fontos dokumentumok, mert sokkal nagyobb objektivitást tesznek lehetővé nagyapám háborús szerepének tárgyalásában" - nyilatkozta.                                                                                                                         Múlt-kor történelmi portál

Hamisítvány lehet Mussolini naplója

Egy olasz magazin által felkért történész szakértõ szerint hamisak azok a Mussolininek
tulajdonított naplók, amelyekben a fasiszta diktátor "barátságos" és "romantikus" oldala
mutatkozik meg.

A naplókat a L'Espresso címû olasz magazinnak továbbították 2004 novemberében azzal
az ajánlással, hogy egy prominens olasz politikus azt mondta róluk: valódiak és hamarosan megjelennek. A magazin azonban felkért egy történészt, hogy vizsgálja meg hitelességüket. A szakember megállapította, hogy a szöveg tele van rossz nevekkel, helyesírási hibákkal, kronológiai ellentmondásokkal, következetlenségekkel, pontatlanságokkal, így rendkívül kétséges, hogy a naplókat Mussolini írta-e. A L'Espresso ezért visszautasította az öt kötetre rúgó iromány közlését.

Ám Marcello Dell'Utri szenátor amellett kardoskodik, hogy a naplók nem hamisítványok, bár hozzátette: további szakértõi vizsgálatok lesznek, hogy kiderüljön, kinek van igaza.  A
L'Espresso szerint a naplók számos része nem egyéb korabeli újságok Mussolini tetteirõl
szóló szövegeinek szószerinti átvételénél.

"A naplók egy romantikus, szentimentális, szinte szelíd Mussolinit mutatnak be, épp az
ellenkezõjét annak a történelmi figurának, aki a köztudat szerint a "veszélyesen élni" elvet
hirdette" - idézett a magazin Emilio Gentile történész-szakértõ jelentésébõl.

                                                                                                    masodikvh.hu - Múlt-kor

Mussolini végnapjai

Milano, 1945. január 1. A város elmerülve a jeges ködben, belép egy új háborús évbe. Mégis, este hét óra tájban, a mozikban, az előadások meg­kezdődnek. A termek tele vannak, az élet megy tovább... Hirtelen több mozi ajtajánál kitör a zavar. A színpadra fegyveres és álarcos partizánok ugranak, mások a sorok közé állnak, közbelépésre készek; szónokok dicsérik az ellenállást.

A remény megvan: Róma szabad 1944. június 4-e óta, Párizs augusztus óta. A szövetséges csapatok az Alpok lábainál vannak, néhány tucat kilométerre Milanótól.

Akik meglátogatják Mussolinit 1945 első napjaiban, egy megöregedett, magába roskadt emberre találnak. De azt állítják, hogy németországi útjáról „nagy formában” jött vissza. Garganói villájában azt mondja a milicistáknak: „Tartsatok ki, már megnyertük a háborút!” De ő sem vak: egyszer bevallja egy újságírónak: „Végem van, a csillagom lehanyatlott, várom a tragédia végét.”

Néha Mussolini Valtelinába megy, egy hegyi központ kialakítását tervezi 3000 feketeingessel. De a német vezérkar kb. 100 000-re becsüli a partizánok számát. Ellentétek léteznek köztük, mérsékeltek, köztársaságiak, katolikusok és kommunisták között.

Egy a közös bennük, ami egyesíti őket: Mussolinit elkapni. A Ducenak még néhány hete van, hogy intézkedjék. 1945. január 19-én például munkaügyi minisztériumot hoz létre. De ez már csak kapkodás. A valóság az, hogy a szövetséges csapatok egyre közelednek. 1945. március 7-én az amerikai csapatok Remagennél átkelnek a Rajnán, keleten a szovjetek Berlintől 100 km-re vannak.

Ugyanezen a napon Mussolini kijelenti: „Megígértük, hogy megvédjük a Pó-völgyét, városról városra, házról házra. Ez szent kötelességünk...”

Mussolini tárgyalni próbál. Fia, Vittorio március 13-án Schuster bíborosnak átad egy „Államfői javaslatok tárgyalások céljára” című iratot. Ebben a szövegben elfogadja a szövetséges csapatok benyomulását a Pó-völgyébe, de nem a partizán alakulatokét, mert velük szükségszerűen növekszik a bolsevista veszély. De túl késő van. Sztrájkok törnek ki az olasz városok többségében. Április 19-re a vasutasok szerveznek országos sztrájkot. A nyugati és a keleti német frontok összeomlanak. A vég nincs messze.

Garganóban Mussolini összehoz még egy minisztertanácsot, s bejelenti, Milanóba akar eljutni. Ott van a fasiszta erők többsége, s főleg Lombardia fővárosából lehetne Valtelina vagy Svájc felé visszahúzódni.

Garganóból Milano felé indul egy SS-különítmény kíséretében. A prefektúrán száll meg. A külvárosokban a partizánok az urak, megszállják a stratégiailag fontos pontokat. A fasiszta Köztársasági Őrség szétzüllik, megadja magát.

Április 25-én a Felszabadítási Bizottság rendeletet hoz, melynek 5. paragrafusa szerint: mindazok, akik a fasiszta kormány tagjai voltak, a fasiszta rendszert kialakították, hazaárulást követtek el, és a jelenlegi katasztrófába vezették az országot, halálbüntetésre ítéltetnek.

Az ellenállás az érsek közvetítésével tárgyalást kezd Mussolinivel. Mussolini több mint egy órát tárgyal – először – az érsekkel. „Tehát az a szándéka, hogy folytatja a harcot a hegyekben?” – kérdezi a bíboros. „Még egy kicsit – feleli Mussolini – aztán megadom magam.”

Amikor megérkeznek az ellenállás képviselői, Mussolini gondolkodási időt kér s kijelenti, hogy a feltétel nélküli megadást nem tudja elfogadni. Elhagyva az érsekséget a prefektúrára megy vissza. Itt gépfegyvereket vesz magához, elhatározva, hogy Comon át Svájc felé indul.

A comoi prefektúrán teljes a zavar. Milicisták öltöznek át parasztruhába. Miniszterek, rokonok csoportosulnak. Megérkezik Clara Petacci is, hogy jelen legyen a Duce oldalán. Várják Pavolini minisztert, hogy megérkezik 5000 feketeingessel. De Pavolini csak néhány emberrel jön. A vezetők egyedül maradnak, Olaszország elhagyta vezérét.

Április 27-én, hajnalban Menaggióba érkezik 28 német teherautó tele katonákkal. Svájc vagy Németország felé tartanak.

Mussolini váratlanul úgy dönt, a németekkel tart, a német kapitány engedélyezi, hogy autóit kövessék. Amikor elindulnak, felcsillan a remény, hogy Mussolini elkerüli a felelősségre vonást. Alig haladnak előre, Dongoban partizánokba ütköznek, az 52. brigádba. Lövések dördülnek, majd tárgyalá­sokra kerül sor.

A németek teherautóit átengedik, ők tovább mehetnek Svájc felé, a velük menekülő olaszoknak meg kell adniuk magukat.

Dongo, délután egynegyed négy: megkezdődik a német járművek átkutatása, a katonák papírjainak átvizsgálása. Az egyik vezetőfülkében fekszik valaki, mintha aludna, sisak a fején. Részeg, mondják a németek. De egy partizán felismeri az oly sokszor látott arcélt. Leveszik a sisakot, megjelenik a lenyírt koponya, amit egy olasz sem tud elfelejteni.

Mussolinit letartóztatják. A minisztereket, s velük Clara Petaccit szintén letartóztatják. Őt Mezzagra községbe egy parasztházba viszik. Mussolini már ott van.

Mit kell csinálni a Duceval? A helyi vezetők tanácskoznak.

El akarnak kerülni egy sommás kivégzést, de meg akarják akadályoz­ni, hogy Mussolini a szövetségesek kezébe essen. A Ducet az olaszoknak kell elítélniük, ez nemzeti önérzet kérdése. Ebben a Felszabadítási Bizottság tagjai egyetértenek, annál is inkább, mert az amerikaiak és az angolok nagyon haladnak északnak.

Egy amerikai tiszt, egy kapitány is megérkezett Svájcból, s már Mussolini egyik közeli munkatársa, Graziani tábornagy is megadta magát, tehát védelem alatt áll. Az ellenállás az ilyen eseteket el akarja kerülni.

Valerio ezredes, a Felszabadítási Bizottság küldötte Milanoból Comoba érkezik. Április 28-án fél háromkor Valerio és csoportja bemutatja parancsát a helyi partizánoknak. Megjelennek a parasztházban, ahol Clara Petaccit és Mussolinit őrzik. Valerio azt mondja, hogy megszabadítani jött őket. (Közben azzal bízták meg, hogy az olasz nép nevében igazságot szolgáltasson.)

Utazás közben egy sortűz végez Clara Petaccivel és Mussolinivel. Dongoban tizenöt letartóztatott fasiszta vezetőt lőnek agyon.

A tiszteket autóba rakják; Milano piazza Loretóban rakják ki őket, ott, ahol 1944. augusztus 14-én egy garázs mellett a nácik egy tucat ellenállót és túszt lőttek agyon. Egy partizánnak eszébe jut, hogy fel is lehet akasztani őket. Hátborzongató szertartás. Egy (politikusi) életút, amely 1919. március 23-án kezdődött és 1945. április 25-én ért véget.

A fasizmus olasz találmány volt, nem külső, behozott termék. Az olasz társadalom gyengeségéből született, bukását pedig Mussolini halála pecsételte meg.

Max Gallo: L’execution sommaire de Mussolini (Mussolini végnapjai), Historia 1995. máj.–jún. 38–42. p.

Masseghia Oliver
Falussy József

Mit keresett Churchill a Comói tónál?

Schiefer képei bejárták a világot és sokan ismerik Mussolini és az olasz fasiszta párt vezetőinek fejjel lefelé felakasztott hulláiról készített fotóit. 1945 szeptemberében a Schweizer Illustrierte magazin küldte a Comói-tó partjára, hogy fényképeket készítsen az üdülő brit politikusról. De Schiefer áthatolhatatlan falba ütközött. A volt kormányfőt, aki lánya társaságában "Warden ezredes" álnéven érkezett Olaszországba, olyan erős biztonsági háló vette körül, hogy már magában ez a körülmény felkeltette a gyanút látogatása célját illetően. Bár az olasz hatóságok felajánlották saját embereiket, a személyi kíséret vezetője a Scotland Yardot vette igénybe. Churchillnek még a közelébe sem engedtek senkit.

Brit részről mindig tagadták, amit sokan feltételeztek: Winston Churchill e feltételezések szerint azért utazott volna a Comói-tóhoz, hogy megszerezze azokat a kompromittálónak tartott leveleket, amelyeket egykor Benito Mussolinival váltott és amelyekről másolatok is léteztek Olaszországban.

A fegyver, mellyel kivégezték Mussolinit

Albániában kiállítják azt a géppisztolyt, melyről feltételezhető: azzal végezték ki az olasz fasiszta diktátort, Benito Mussolinit.

Az olasz fasiszta diktátort és szeretőjét, Clara Petaccit a Comói-tóhoz közeli Dongo mellett fogták el 1945. áprilisában. Halálának hivatalos verziója szerint az olasz partizánok lelőtték, majd Milánóban a lábánál fogva felakasztották.